|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Minden reggel szomorúan ébred a hajnal,
Betekintve az ablakon, keserű sóhajjal.
Látva a nyomort, és keserűséget,
Az arcokra tekintve az egykedvűséget.
Minden nap egy küzdelem az életért,
Harcolsz a nyomor ellen,
A szegény kiszolgáltatott emberekért.
A nap sem süt be már az ablakodon,
Mert látod a szomorúságot, az arcokon.
Már a fényt is sajnálják tőled,
Mert kiszolgáltatott lettél, s ez lett
Belőled!
Okolod magad, s haragszol az életre,
És vágyakozva gondolsz, az elmúlt évekre.
Miért van ez? Megkérdezed magadtól!
Választ nem kapva, a magasból.
Szomorúan kell fel a nap!
Mikor reád ragyog, és nem érzed,
A sugarakat! |
|
|
- augusztus 30 2012 06:53:26
A hajnal is szomorú, ha látja az emberek nyomorúságát.
Kedves Ferenc! Nagyon szép, de keserű hangú versedet együttérzéssel olvastam. Dellamama  |
- augusztus 30 2012 09:09:57
Vannak ilyen szomorú napjaink, ezt nagyon szép sorokba öntötted nekünk kedves Ferenc. Szeretettel olvastam:Zsike |
- augusztus 30 2012 09:47:17
Kedves Ferenc!
Megható, érzelmes, ám keserű hangulatú a versed,
Szeretettel gratulálok Neked: Imre |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 20. szombat,
Teofil napja van.
Holnap Tamás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
