|
 Vendég: 144
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tátongó űr leszek minden este,
S rám omlik félelmem fekete leple,
Mikor a szenvedés álarcként elég,
De füstje szabadságot becéz.
Testem lesz a tér, ami tágul,
Majd újra szűk lesz, ahogy magába szív
A végtelen élet, s szeretete
Nem lesz más, csak fény, ami éltet.
Kínlódva kapaszkodok láthatatlan,
Mégis létező akaratom foszló képeibe,
De ahogy a ragaszkodás eltűnik a térben,
Lelkem felismeri örök otthonát velem.
Reszketek, félelem vesz körül.
Közben látom az utat, ami
Hazavezet, s a megérkezés élménye ül
Tetteimre, ami szeretve újra hazahív.
Élem a születést, élem a halált,
Már ismerem otthonom,
Már tudom, miért él a világ,
S csak a szeretet tündököl arcomon. |
|
|
- szeptember 01 2012 20:37:19
Mély gondolatokat fogalmaztál meg, nagyon szép sorokban.
Szeretettel gratulálok: Dellamama  |
- szeptember 02 2012 18:53:12
"Már tudom, miért él a világ,
S csak a szeretet tündököl arcomon."
Gratulálok versedhez.
Szeretettel: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
