|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
John Coffey emlékére (Michael Clarke Duncan, 1957-2012)
Ne! Kérlek, ne oltsd el, hagyd égve a lámpát;
Tudod, egy kicsit félek a sötétben,
De míg nézhetem a neon lobogó lángját,
Nem reszketek, mint falevél, idebenn.
Elfáradtam. Túl sokat róttam az utakat.
Túl messze jöttem, de nem tudom, honnan,
Míg követtem bízvást az áldott napsugarat,
Vitt előre a lábam, étlen-szomjan,
És az aszfalt csak fogyott, a cipőm elkopott...
Most már, tudod, igazán elfáradtam.
Esett hideg hó, hűvös eső záporozott,
És bár van még sok vándorút járatlan,
Most, megpihennék. Túl sokat láttam. Túl sokat.
Egyedül, akár veréb az esőben,
Megéltem szebb, megéltem szomorú napokat,
Láttam a vörös Napot felkelőben,
És lenyugvóban. A megannyi gonoszságtól,
Szerte a világban, az emberektől,
A rossztól, ó, a csodákat megölő rossztól,
Az oly sok durván izzó gyűlölettől,
Elfáradtam. A szeretetet használják fel,
Így megy ez. Fáj. Most már haza kell térnem,
Legyen vége, de a lámpa fényét ne oltsd el,
Mert egy kicsikét félek a sötétben. |
|
|
- szeptember 05 2012 11:50:53
Szép emlékversedhez szeretettel gratulálok: Dellamama  |
- szeptember 06 2012 18:10:30
Nagyon szép vers. Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
