"Vagy vess el minden elvet,
s még remélj hü szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned."
(József Attila)
Fázom nélküled. Minden gondolatom
Hozzád menekül... Nem jöhetsz, tudom.
Tudtam akkor is, csak nagyon fájt,
Hogy eldobsz te is, és nem érdekel már
A szenvedés, a szerelem és a szenvedély,
Ami élö tüzként égeti lelkem mélyét...
A szív mindent nem bírhat el. Nekem
A remény te voltál. Kiégett a szívem!...
Szeretlek! S bárhogy akarod, nem keresek
Mást... Ha szemem lehúnyom, a te szemeid
Ragyognak rám, és kezed csodás érintése
Égeti testemet... A te csókjait tüzét érzem...
Pedig úgy kitépném szívemböl az emléked!
Mit tegyek, hogy elfelejhesselek végre?!
Én akarok élni, de szívem nem engedi!
Bárcsak eltakarhatná egy új szerelem
Szemed fényét és a vágy édes tüzét!
De a nagy szerelmeket nehéz elfeledni,
S van úgy, hogy sohasem sikerül...
Nem bírom sokáig így, szerelem nélkül.
Nekem te voltál a Szerelem. Véget ért.
Nem kereslek. Elengedlek. A boldogságodért.
denes - január 15 2008 17:09:56
Szép volt, mint egy végszó, de szépsége nem történésében rejlik, hanem formájában és míves elõadásmódjában.
A nagy szerelmek kedves loretta elkisérnek a sírig.
