|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Csendes távozás,
Üvöltő fájdalom,
Hangos kiáltás,
Szomorú pillantások,
Ennyi telik most tőlem,
Hiába ment el.
Mégis életem része lesz.
Soha el nem feledem,
Nem vagyok rá képes.
Szemébe néznék,
Csak némán lesném.
Bár lenne még rá esély.
Nem is tudom, mit tennék.
Mosolyognék, kacagnék,
Pirulnék és nevetnék.
Hogy ismét boldog lehetek én.
Vagy csak sírnék,
S szavakhoz se jutnék én. |
|
|
- szeptember 13 2012 13:06:24
Bizony Ő csöndben elment. Versed tetszett, őszinte és szép.
Szeretettel gratulálok: Dellamama  |
- szeptember 13 2012 13:22:50
Kedves Krisztina!
Versedben jól használod az ellentéteket: "csendes távozás, üvöltő fájdalom". A valóságban nagyon is elképzelhető, hiszen szó nélkül néha nehezebb elviselni a történteket, amikor legszívesebben üvölteni tudnánk a fájdalomtól, de mégsem tesszük.
Aki menni akar, azt el kell engedni, mondták már sokan. És azt hiszem ez így van jól!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- szeptember 13 2012 16:22:15
Manokám!
Nagyon jól megírtad!
Gratulálok: Pircsi |
- szeptember 13 2012 17:03:22
Köszönöm Dellamama!
Zsuszim, hát nem tudom jó-e vagy sem ha elengedjük! Tudom ezt kellene de néha mégis ott van valami, mondjuk "köteléknek" ami nem engedi.....
Pircsim, semmi búslakodás! |
- szeptember 13 2012 21:28:23
Kedves ManoBaby!
Olykor muszáj engedni s tova reptetni a fájdalmat kiüvölteni.Szeretni sosem könnyű.Tetszett a versed!
Üdv:Eve |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 08. csütörtök,
Gyöngyvér, Keve napja van.
Holnap Marcell napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
