Gyönyörű ezüst-fehér galamb száll a horizont felé.
Olyan, mint egy ragyogó, apó kis lélek.
Kitárt szárnyakkal lebeg az égbolt azúr vászna alatt.
A fények csillognak, ragyognak szárnyvitorláin,
ahogy lebegve szárnyal a háztetőre párja mellé.
Tollaikat borzolva, csőrüket összeérintve,
turbékolva köszöntik egymást.
Régóta figyelem őket – mosolyomon keresztül.
Szívhez szóló hangjuk gyönyörű muzsika.
A távolból ütemesen, erőteljesen cseng-bong
a templomtorony órája, az idő múlását jelezve.
Alkonyodik.
Az azúr égboltot bíbor színűre festi a lemenő Nap.
A galamb pár szerelemdalukat turbékolva köszöntik az estet,
a leszálló csend mélységében.
Ha van még hely a szívedben,
hallgasd e csodálatos szerelmi szerenádot.
Dellamama - szeptember 13 2012 18:42:46
Kedves Gitka!
Csodálatos szép képeiddel lelkemet simogatod!
A galamb, mint lélekszimbólum, a turbékoló galambok, mint a szerelmesek
Nagyon tetszik a vers, szeretettel ölellek: Maria
szomorufuz - szeptember 13 2012 19:28:02
Kedves Mária!
Városunkban, de főleg a körülölelő tanyákon nagyon sok galamb van. Párom is szeretettel foglalkozott velük. Én is nagyon szeretem figyelni életüket.
Köszönöm, hogy mindig megsimogatod lelkemet, köszönöm látogatásodat.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
szomorufuz - szeptember 13 2012 20:50:20
Kedves Marina!
Köszönöm, hogy ma is olvastál.
Szeretettel láttalak: Szomorúfűz
vali75 - szeptember 14 2012 05:18:53
Kedves Szomorúfűz!
Nagyon szép versedhez gratulálok! Lelked mélyéről fakadó érzéseidet csodálatos verseidben kiírod magadból!
Szeretettel: Vali.
gyongyszem555 - szeptember 14 2012 10:03:47
Csodálatos összhang van versed és Delhusa dala között, nagyon jól választottál zenét gyönyörű versedhez. Én is szeretem "összedolgozni" a vers mondanivalóját a zenével. Én úgy gondolom, hogy ez a tulajdonságod roppant érzékeny és gyönyörű lelkivilágodról árulkodik és nagy szentimentális lényedről. Akinek a lelkét nem hajtja át érzékenység, szegényebb ember. Csodálatos verseidből nekem mindig az derül ki, hogy Te egy csodálatos ember vagy. Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Szeretettel ölellek: Évi.
"Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs", ez a véleményem azoknak, akik giccsesnek találják az elérzékenyülés eme formáját, mert azért vannak akik úgy gondolkodnak, hogy minek egy vers, ha csak "csöpög" belőle a giccses szentimentalizmus. Tudod, ezt csak azért írom, mert egyre több ilyen véleménnyel találkozom bizonyos portálokon egy-egy ilyen szép verset olvasva mint a tieid kommentként.
Én mindig nagy-nagy szeretettel olvaslak és nagyon is egyetértek veled kedves Margitka!
Szeretettel ölellek: Évi.
szomorufuz - szeptember 14 2012 13:57:19
Drága Valika!
Köszönöm, hogy olvasol. Számomra sokat jelent és mindig nagy örömmel látlak. Szeretettel ölellek: Szfűz
szomorufuz - szeptember 14 2012 14:06:37
Kedves Évike!
Valóban így van - sokszor, sokat bántanak verseimért, képeimért, a zenékért - de azt mondom, csak akiben nincs érzés, szeretet - az tartja mindezt giccsesnek. Eleinte sokat sírdogáltam miatta. Ma már megkeményítettek a bántalmak. Amit leírok - mindez a való - bár szeretek álmodozni is, hiszen a mottóm az: az álmaimban minden lehetek és mindent elérhetek. Könyvtárosi munkám során az életemet végigkísérte az irodalom, ugyanakkor a zene is, hiszen számomra minden együtt létezik.
"Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs" - és nem szégyellem, ha a szöveget figyelve, vagy a melódiák ölelésében - bizony könny szökik olykor a szemembe.
Kedvenc nótám egyébként - fiatal koromtól : Fehér galamb száll a falu felett. Köszönöm, hogy velem vagy útjaim során. Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
