|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Csigavonalban izgat a mechanika.
hiába rág az idő vasfoga;
szempilláim megőszülnek a napon,
de nem hagyom, mégsem akarom
elengedni a fenyőfa csúcsát
csak majd, ha magával az égbe ránt,
és ferde hajítás ballisztikus görbéjén
száguldok végig a téridő ösvényén,
csillagközi sebességre gyorsulok,
magukba fogadnak a hiányos habok...
Nem ropogtat össze a horror vacui,
csak a fejben fojtogat egy fullasztó valami.
Nem látok. Vak vagyok.
Hol a sötét?
Dobálom magamat szanaszét.
Miért lázadok örök sztoikusan?
Szabadságért? Ugyan...
Tudásért fetrengek, vagy pusztulok:
sorra szakadnak fel a varratok
a biztos világ és közöttem-
- elmennek a fenébe felőlem! -
és mégis gipszre vágyom, ami hozzátapaszt
elnyomva ordítást, csöndes panaszt,
verítéket, kettősséget,
és a savas esőzések
kínjait.
És megtanít
azt akarni, ami van,
hisz a lehetetlen hasztalan... |
|
|
- szeptember 13 2012 18:46:13
Itt jártam, olvastam a versedet, megfogott.
Gratulálok: Dellamama  |
- szeptember 13 2012 21:24:49
Kedves Nevezetlen!
Semmi sem lehetetlen!Versedet olvasván elmerengtem!Megfogott a műved és tetszett!Üdv:Eve |
- szeptember 14 2012 10:28:01
egy kis fekete humor - vagyis a valóság ... szokatlan nézetből! |
- szeptember 14 2012 18:42:47
érdekes sorok..tetsztt |
- szeptember 19 2012 15:48:48
Kedves Mindenki! Köszönöm a pozitív kommenteket. Sokat jelent. Üdv; nevezetlen |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
