|
 Vendég: 125
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
.jpgMAG%C3%81NY.jpg)
Oly nagy s végtelen az ég,
Az otthontalannak,
Nem számít már rég.
Barátja egy kóbor eb,
Ki mindenhova, vele megy.
Nincs benne becsvágy, sem gyűlölet,
Szomorúan kémleli, a felleget.
Esőre áll! Kéne menni.
Jó lenne valahova elbújni.
Nincs mit tenni, csak bőrig ázni.
Ott kuksolni egy magányos padon,
Ahol egymaga vagyon.
A kóbor-ebbel, a földön csupaszon.
Fenyegetően sötétedik a felhő,
Nincs hova bújni! Jöjjön az eső.
Megbékélni a sorssal, idővel,
Egy szál virággal a kezében.
Ég és föld egybe olvadt,
A fekete-felhő, már leszakadt.
Nem számít a magány se remény,
Mert az élet vele kemény.
Egy meggyötört öreg arc,
Akinek az élete örök harc. |
|
|
- szeptember 16 2012 11:40:41
A magány, az otthontalanság szomorú.
Szép és fájó gondolatokat vetettél papírra.
Kedves Ferenc, gratulálok: Maria |
- szeptember 16 2012 14:49:53
Kedves Ferenc!
Lehetne az alcíme a versednek a hajléktalan magányos emberek minden-mindegy állapota. Nagyon jól érzékelteted versedben a kilátástalanság, a beletörődés a visszafordíthatatlan emberi lét állapotába.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi. |
- szeptember 17 2012 17:38:34
Kedves Ferenc!
Én azt mondom, ha szabad: már akkor nem lehetünk magányosak, ha valaki ragaszkodik hozzánk, ha van, akinek szüksége van ránk, a szeretetünkre, a kezünkre.
Szép, bár sajgó érzések - Szeretettel olvastalak: Szfűz |
- szeptember 17 2012 19:03:10
Gratulálok! nagyon jó vers! Fava |
- szeptember 17 2012 20:44:34
Köszönöm kedves mindnyájatoknak! Örül a lelkem,hogy megoszthatom veletek a mai társadalomról,és sorsról szóló versemet.Örültem ,hogy itt voltatok ma is .Szeretettel:Ferenc... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
