|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A felhők széle elfutott előlem,
hát én is mindig magasabbra nőttem,
a fák, a bokrok jelzőtáblák voltak,
s én picivel a szélvésznél is gyorsabb.
A tarló éle sem csinált bolondot,
a talpam lággyá nógatta a csonkot,
és feszült izmom nyárölelt erővel
tappancsozott a sárga szalmatővel.
A dombtetőn hamvas szederfa bontott
ízes gyümölcsöt, por feledte gondot,
és két futásnyi körtefám kínálta
fanyar gyümölcsét roppant harapásra.
S mint Isten derekára kötött égbolt,
az egész világ úgy-ahogy - enyém volt,
én gömbölyítettem a széna boglyát,
én cibáltam a bárányfelhők fodrát,
a szekérnyomok közt röpült a lábam,
az árokpartok bámultak utánam,
a legszelídebb vadóc kölyök voltam,
és talpam mindig nevetett a porban. |
|
|
- szeptember 17 2012 16:10:03
Milyen szépen írod le a falusi kisgyermek önfeledt szaladgálását... |
- szeptember 17 2012 19:33:15
Mityka!
Csodálatos kifejezőmódodhoz szeretettel gratulálok: Pircsi 
Élmény volt olvasni versedet! |
- szeptember 18 2012 09:27:47
Nagyon jó a versed, gratulálok!
Üdvözlettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
