|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szép volt, jó volt olykor ez az egész,
Örültem mint kutya a farkának.
De mindig volt egy másnap vagy egy kétnapra rá,
Mikor még csak csontot sem kaptam tõled.
Most már vége van s Te ellovagoltál tõlem,
S talán csak egy óceánjáró bírná a hosszú utat.
Mert zavart önzõséged taszított el engem,
Makóból Jeruzsálembe örökre.
Olyan voltam mint egy lábtörlõ esete,
Persze figyel rá az ember, takarítja.
De ha siet, hát akkor csak gyorsan
Beletörli a sarat jó rendesen esõ után.
Kifordult önmagad mint ostor csattant rajtam,
Olykor fura dolgokat tud mûvelni a szeretet, igaz?
S épp, hogy csak december vége derengett,
Te mégis március idusát hoztad el nekem.
Fekete-fehér képed villódzik elõttem, de miért?
Könnyeid zokognak újra fülembe, de igazam volt.
Nézlek egyszerre dühösen és szeretve is,
Hibát hibára, napra nap, vesztetted el szárnyam.
S most csak így egykén ülök, meghurcolva.
Koporsószög a jobb kézben, toll a balban,
Még hozzád írom ezeket a fekete szavakat,
Mert, hogy a többi szín mostanra már elfogyott a palettáról. |
|
|
- január 15 2008 19:39:02
A tartalma tetszett, a hasonlataid is jók, a "kifordult önmagad" nagyon tetszett, csak figyelj picit jobban a rímekre.
Szeretettel: CRY |
- január 16 2008 00:42:19
Szerintem úgy jó ,ahogy van ,nehogy elkezd javítgatni! Szeretettel:Ildi  |
- január 16 2008 06:18:33
Nagyon jól sikerült. Gratulálok! Nekem tetszett!!! Üdv,Kormi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
