Vigyázom minden álmod.
Ott állok melletted s figyelem minden mozdulatod,
Bár te nem látsz engem, hiszen láthatatlan a lelkem.
Az a feladatom, hogy vigyázzak rád, csak egy dolgot bánok,
Hogy nem ölthetek magamra emberi alakot.
Nem elevenedhet meg a lelkem egy emberi testben.
Pedig mennyire vágynék rá, azt te el sem hiszed!
Szinte repesve repülnék hozzád, az is igaz,
Hogy most is ezt teszem de csak lélekben.
Oh, mily jó is lenne, ha rád vigyázhatnék örökre.
Szívesen megtenném!
Õriznélek szüntelen csendesen.
Nekem már ez is boldogságot okozna.
Nincs mit tenni, fel kell tárni az igazi valóm.
Én lennék az, kit neked szántaz ég, az õrangyalodként.
Így most is figyelemmel kísérem az életed,
S kérlek, ne bánkódj soha sem,
Szívedet tárd ki, ha eljön az idõ kedvesem.
Babian - január 16 2008 10:31:22
Szép gondolatok! Várod kit Neked szánt az ég.Az Õrangyala lennél.
Húúú de szép. Puszi Babian
denes - január 16 2008 10:57:38
Szép az õrangyalság, de remélem a valóságban is kitárul majd neked az a szív.
Eve - január 16 2008 20:00:55
Köszönöm a hozzászólásokat!Elõször is kedves Babian!Már talán meg is van az kinek szeretnék az õrangyala lenni.Örülök hogy tetszett a versem!És kedves Denes!Igen nagyon remélem hogy az a szív kitárulkozik nekem.Üdv:Eve
