|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Álom, ó, sohanincsen álom,
Áldj meg porló csillagoddal!
Mint a tél gázol át a nyáron
Rajzón múló évszakokkal,
Mint szétpukkanó vízbuborék
Szétszakadó színvilága;
Rezzen s elinal az alkonyég,
Vele álmaim világa,
És utána: fáj az ébredés.
Éberen vak vagyok arra,
Mi dobogva éltet, és mesés
álmom nem nyílnak a Napra,
Szivárványom csak a Hold alatt
ível, akár tündöklő híd.
Bár megállna minden pillanat:
A ketyegő Idő szorít,
Béklyóm az, és rabja vagyok én.
De ha lassúdik, nem ketyeg:
Szabad vagyok, vad pegazusmén,
És várnak rám völgyek-hegyek,
Enyém a szilaj ég, a határ!
Körülfordul a horizont,
És a zúgó szél a bölcs tanár,
S mind e tudás: vitorlát bont!
Menny morajlik és villám csattan,
Körülfognak völgyek-hegyek:
Álom egyetlen pillanatban,
És fel többé nem ébredek...!
Bárcsak- |
|
|
- október 16 2012 18:18:44
Szomorú hangulatú a versed. Az álmok nyugalmat is hoznak.
Szeretettel - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
