|
 Vendég: 129
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tegnapoknak túlcsordultan elszakadt, vad árja
A holnap apadó partját hóba-jégbe zárja;
Tegnapoknak messze-messze sodró fodros vizén
Nincs sarjadó élet, csak hogy újra lesz majd: remény.
Ámde hol nincsenek se tegnapok, se holnapok,
Hol álmom szívből szőtt párnáján békén alhatok,
Hol a ma csak lap a naptárban: megint élek,
És a ketyegő Hold alatt remélni nem félek;
Szivárványod ott vár rám, mindig, akár kőoszlop
Hűségesen a földhöz, mire hűs árnyékot dob,
Vár, sziklahűséggel és vadóc dobogó szívvel,
Éjfélsötétben is fároszi szivárványívvel,
Vár, mert nincs morajló tengeridő, sem kötelék:
Csak földre szállt, álmodó, örök gyermeki mesék.
Tegnapoknak szürke vonata kocog a sínen,
Az ablakon kitekint kintre fásuló szívem,
Holnap a holnapba érek: de ma még utazok,
És szivárványt álmodok, amíg még szabad vagyok. |
|
|
- október 18 2012 06:44:59
Már majdnem kihagytam versed olvasását. Kár lett volna, mert nagyon megérintett, veled utaztam!
Gratulálok, nagyon tetszik: Maria  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
