Nem tudok élni nélküled, te vagy az én életem!
Neked dobog a szívem, nálad van a lelkem!
Mit?l élne a nagy erdei tölgy, ha nem érné napsugár,
Mit?l élnék én, ha arcod nem ragyogna rám?
Lelked, ha nem ?rizné lelkemet,
Szíved nem dobogna énnekem?
Sivár lenne akkor életem,
Hozzá képest a Szahara üde oázist jelentene!
De hála a sorsnak vagy nekem,
S neked köszönhetem boldog életem!
Életem melyet oly boldoggá tettél,
Azzal, hogy legnagyobb szerelmem te lettél!
