Ahogy szakad az esõ úgy hullik a könnyem,
Hogy szívem csak titokban dobbanhat teérted!
Az esõcseppekben arcodat láthatom,
Bár elmosná az esõ minden bánatom!
Úgy szeretnélek karjaimba zárni,
Vágytól égõ lángot szemedben meglátni.
Csókolni forró ajkad, mely édesebb a méznél,
Halkan füledbe suttogni örökké velem légy!
Megfogni a kezed mely szép és olyan gyengéd,
Arcodat simogatni,úgy mint az esti szél.
Ölelni téged úgy, ahogy senki mást,
Halkan suttogni a szerelmi vallomást!
Hogy az életemnél többet jelentesz,
Neked adom a szerelmes szívemet!
Amely addig dobban míg te velem leszel,
Mert inkább meghalok ha már nem lehetsz!
denes - január 18 2008 09:30:18
Szívszorító, mégis érzelmekkel teli a vers, az imádat magas fokán táncol.
Totya - január 19 2008 18:43:44
Az biztos,nagyon szeretem õt és elõbb vagy utóbb meg is halok érte...
Torma Zsuzsanna - február 21 2008 13:45:41
Ó, Te szegény Totya!
Ráérsz még meghalni akkor, amikor tényleg menned kell. De addig is azt kívánom, élj boldogan ezen a világon. Ne hulljon a könnyed folyton, napfényözön az égbolton!
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
