|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A tó tükrében sziluettem,
Nem változtam, gyerekesen öregebb vagyok.
Görbült vonala szájszegletemnek,
Mosolyom fintort metsz, fagyott.
A szokott tekintet. Ábrándos régi fej.
Vizsgálom vonásom a mélyben.
Arcom nézem, róla mindent leolvasok -,
Vagy semmit ?
Nem tudom, hogy elszánt, kíméletlen,
Nyitott, jó, zord vagy hazug éppen.
S ez az arc, mi felém mered,
Jól ismerem, vagy még sem ?
Mirõl mesélne nékem.
Ha soha nem láttam volna még.
Kócos hajam, ráncba futó homlokom,
Az idõ szarkalábas szemem szegletét,
Õseim vonalát vágta belém.
S mi van még, mit néhány õsöm rám hagyott.
Állam formáját vagy megnyúlt végtagot.
Bõkezûek voltak-e vagy szûken mérték
Testemnek talentumát.
Adóztak-e ezzel a világnak,
Vagy csak adták testem kontúrvonalát.
Szerettek-e ? Volt köztük bizos, aki nem,
Mégis felruházták létem, életem.
S tovább él bennem konokságuk,
Szépségük, lágyságuk formázott alakként,
Tisztult szinkronsejtek láncolataként.
És Õ, ki a legnagyobb, kedvesebb
És tisztább, mit hagyott vajon Õ reám,
A legszentebb eszménykép: anyám.
A lüktetés hevében, munka s harc között,
Mélyült gondok, talmi szitkok mögött,
Létem hasonmásaként látom Õt, s magamat én,
Mosolya araszol arcomon, s tükrözõdik a tó vizén. |
|
|
- január 18 2008 08:10:49
...az a fránya tükör!
Szeretem olvasni az írásaidat,kedves Jolán! |
- február 01 2008 00:40:53
Egészen-egészen káprázatosak a verseid...sokat megélt-érett lélek...ölelés neked!!sz. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 16. péntek,
Gál napja van.
Holnap Hedvig napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
