|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elfáradt karom nehéz már minden,
Régi vidám tekintetem eltűnt innen,
Szomorúság él lelkemben már sajnos,
Nem tudom meddig cipelem ezt már.
Legördül az élet előttem,
Mi régen szép volt elillant tőlem,
Fiatalon még bíztam mindenben,
De már ez csak hiú remény énnekem.
Hol vagytok régi barátok,kik elmentetek,
Nagy a hiányotok,merre jártok s milyen arra,
S remélem,hogy nem rossz arra,
A lelkem is fáj nagyon mindenkiért .
A falevelek is lehullanak már,
Ők is elfáradtak a fákon lenni,
S elmennek ők is a távolba aludni örökre,
Mint mi is elfáradtunk nagyon pihenni kéne már. |
|
|
- október 29 2012 14:01:01
Az életbe belefáradók hangja...
Több vidámságot az életedbe!
kata |
- október 29 2012 16:07:26
Átérezve olvastam soraidat!
Szépen írtad ezt a kissé depis versedet, gratulálok: Dellamama  |
- október 29 2012 17:53:27
Kedves Marjo!
Szomorú hangulat, de remélem hamarosan optimistább verset fogunk olvasni tőled! Előre tekints, meríts erőt a továbbiakhoz!
Szeretettel: Vali.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
