|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
"Fantasztikus, fantasztikus!"
Én vagyok az, megint.
Vagy mégsem. Honnan tudnám... honnan tudná bárki?
Talán ha kifordítanám magam!
Hisztérikus röhögés közepette.
Aztán felhorkannék gúnyosan. De hisz' mire számítottam?
Megmondták elõre. Akik jobban tudják nálam.
Ereim sikítva lüktetnek immár a bõröm felett.
Szenvedéllyel vitázhatom akár, kitartva magam mellett,
Nem feladva magamat és érveket állítva magam elé.
Elõször õket rombolják le, aztán engem
De hörögve súgjuk még egymásnak, hogy
Hittünk, mi hittünk, és küzdöttünk egymásért.
Ennyit ért. Kicsorbul a szó.
A fülembe sziszeg valami nagyszerû gépezet:
"Azon lehet segíteni, aki hagyja."
Na igen. És van, aki nem hagyja.
Mert van, akinek már elég volt ebbõl a segítségbõl.
A gép intelligenciája meghaladja az érzelmi hányadosát.
Ezzel kiemelkedik a tömegbõl, s egyszerre szilárdabban beleköti magát.
Mesterséges személyiség. Csak önmagát nem nézi le.
Struccpolitika?
Nagylevegõ. Nagyszerû. Nagystílû.
Letapogat szemeivel, megfogdossa a betûket,
Éhesen, érzékien simítva végig rajtuk.
Megborzongom, de a hideg karmolja végig a gerincem.
Azt hiszi, most lát, azt hiszi, ért, és azt hiszi, érdekel.
Pedig annyira lát belém, mint egy bantu néger egy eszkimóba.
(Persze, feltételezzük, hogy a bantu nem kannibál.)
És agyában üvegbábuként hempergem.
Szilánkjaimat dobálom felé, távol tartom törékeny önmagamtól.
Az õ marka repedeztette meg képlékeny burkomat.
És derékbatöri minden próbálkozásom, hogy
Végre megragasszam magam.
Összeszorítja a tüdõmet. Megfordul a gyomrom.
Ereim sikítva lüktetnek még üvegbõröm felett.
Letépem magamról mindet: "Ide lõj!"
És ócska vértem a bokámra hull.
Mellkasom bal felén egy 6 centi átmérõjû lyuk lüktet.
Látod? Valaha volt még.
Voltam még. De nem látsz, hiába szajkózod.
Ismételjük magunkat.
Mondd el újra és újra, amíg én szólót komponálok az ujjaimmal az asztalon. Mondd csak.
Ne zavartasd magad. Én sem ismerlek, én sem látlak.
És kidagadó ereken pengetve, eltûnt bõröm felszínén elmélkedve
Milyen alapon ítélkezem? Jogos kérdés.
Te milyen alapon ítélkezel magad felett? Ez is az.
És mások felett? Ugyanígy.
De nem - összetûzöm ajkaimat, gyorsan és szorosan fércelek.
Biztos, ami biztos.
Inkább hallgatok.
Hátha valaki figyel végre.
Idáig üvöltöttem a süket falaknak, süket álmoknak,
Süket magamnak és süket-neked.
Elég. Berekedtem. Szánalmas.
Fantasztikus, fantasztikus.
2007 03 12 10:21
megjegyzés: "Fantasztikus, fantasztikus!" - idézet Gogoltól. Épp illett a veszekedés utáni kedvemhez.
|
|
|
- január 18 2008 11:32:48
Nagyon jó vagy...mondhatni kimagaslóan. Most elolvastam minden versedet, nem vagyok nagy hozzászóló, de muszály írnom, hát ide írok, a legfrissebbhez. Szókészletedet (irták mások is) nem az agyonhasznált közhely-szótárból meríted, és gondolataid sem az agyonhasználtságtól fényesre csiszolódott srófra járnak.
Téped magad, mint mindenki (feltételezem), aki ír, de te mélyebben vájsz, nem a bõrödre tetoválsz felszínes verset ezerszer megrajzolt sablonok köré. Így csak az tud írni, aki ismerni[b] a k a r j a[/b] az utat önmagához (és önmagán keresztül a világhoz) Ha másoknak ez az út még járhatatlan, hát bozótvágót a kézbe, ha érteni akarnak, ha a napsugaras-pillangós döngicsélõs szerelmetesen és naívan gügyögös rétecskék mögötti sûrû sötét erdõt is [b]t u d n i [/b] akarják.
Még úton vagy magadhoz, amin keresztül majd kilépve magadból, a környezõ világot is ha ilyen mélyre nézéssel figyeled, az Isten se ment meg attól, hogy költõ, jó költõ legyél.
"Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni,
ott kell annak megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni"
Üdvözlettel: aquarius |
- január 18 2008 21:29:17
Helen: nem érdekes, más világ vagyunk. Én sem írok, ha nem tudok érdemi hozzászólást írni.  De köszönöm, hogy írtál.
aquarius: én olvaslak, és várom a pillanatot, mikor egyszer meg tudom fogalmazni a véleményemet, még érnie kell. A hozzászólást köszönöm, nagyon jól esett, és hadd hívjam fel a figyelmet a képiességére és választékosságára |
- január 18 2008 21:58:38
Most én ezek után mi a túrót írhatnék?
Errõl beszélek nyuszó-muszó!...De tudom,hogy tudod. |
- január 19 2008 01:26:29
Tegnap íram ide de elszállt az egész rendszer, most már másodszor jártam így.Másodszorra fogalmazni nehezebb.
Most mást írok. Egy Isteni aforizmát Kérlek vedd fontolóra.
Legyenek építö gondolataid, vígasztaló szavaid, és könyörületes cselekedeteid. Akkor sikert fogsz elérni. Szeretettel Babian |
- január 19 2008 12:29:08
aquariussal értek egyet. Megnyugtató, hogy amit én is észrevettem, azt még más is. Persze fiatal vagy még, és ez a legszebb benne, hogy annyi lehetõséged van fejlõdni és formálódni...
Ez a vers most nekem nem annyira jött be, persze volt pár érdekes rész. Én azt vallom, ha sok a mondanivaló akkor legyen hosszú a vers, és akkor is díszítsük fel azt (Tudod hogy nem a rímekre gondolok ) |
- január 19 2008 12:35:27
Viszont most esik le... az én "nyaktól lábig remegõsöm" is hasonló ehhez abból a szempontból, hogy valószínûleg az érzelmi indíttatás olyan erõs volt, hogy nem tudtál figyelni mindenre. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
