|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Apám sírja körül
mindig fátyolos a táj,
lelkem fellegéből
sós eső szitál,
s mikor tenyerem
fejfájához ér,
szívemben megtorpan a vér.
Halkul, csendesedik a dobogás
óriássá lesz
bennem a hallgatás.
Magamba bújva
emléket keresek,
mint téli fagyban étket
a reszkető verebek,
de minden évben
egyre kevesebbet lelek,
lassan semmivé lesznek,
mint avarba hulló levelek.
Apám sírja körül
mindig fátyolos a táj,
de most lelkem ege
zivatarra áll,
nem tudom mi lesz,
ha fejfájához érek,
marad-e ereje
bennem a vérnek,
hogy elinduljon
újra testemben a ringbe,
vagy inkább száradni vágyna,
a szétszakított ingre. |
|
|
- november 01 2012 09:01:06
"nem tudom mi lesz,
ha fejfájához érek,
marad-e ereje
bennem a vérnek,"
Igen... |
- november 01 2012 16:18:14
a lélek legmélyéről szól ez a vers...és a lelkem legmélyére ért....szeretettel:fava |
- november 02 2012 11:15:53
Köszönöm! :-)
Janus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
