Mikor elhagytak, azt mondtam
Nem leszek többé szerelmes soha.
Nem lesz a szívem fájdalmak otthona.
Akkor még nem tudtam, mit hoz az élet,
Hogy egy szép napon, megismerlek téged.
De minden gondos tervem romba dõlt.
És szívem, lelkem, alázattal hajolt meg
A szerelem és a vágy hatalma elõtt.
Úgy lepett meg, engem ez az érzés,
Mint imába mélyedõt, az ördögi kísértés.
Ha rád nézek, azóta is érzem, bennem él.
Évek óta melenget e csodálatos fény,
S most, már tudom, hogy végig elkísér.
