|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Most, hogy írok
most érzem csak, mennyire fáj
az ajtóként reám zárult
társas magány
úgy szeretném
hogy szenvedjenek a szavak
hogy görcsbe torzulva vadul
vonyítsanak
énhelyettem
s forró viasz igazságuk
égesse ki
szívemből: boldogtalanság |
|
|
- november 04 2012 07:06:07
Kedves Emese!
"most érzem csak, mennyire fáj
az ajtóként reám zárult
társas magány"
Szeretettel olvastam remek versedet.
Gratulálok:Jani. |
- november 04 2012 08:23:12
Nagyon szép! Gratulálok! Szofi |
- november 04 2012 08:40:15
Társas magány, boldogtalanság!?
Együttérzéssel olvastam remek versedet!
Tetszik! |
- november 04 2012 08:54:54
Kedves mse!
A társas magány , boldogtalanság érzése szívfacsaró.
Gratulálok versedhez, átjött a mondanivaló!
Szeretettel: Vali. |
- november 04 2012 09:00:26
iköszönöm.. |
- november 04 2012 09:28:01
Jó a mondanivalód kedves Emese! Olvastam egy tanulmányt, hogy milyen sokan élnek házasságban, kapcsolatban társas magányban.Én úgy gondolom, hogy annál fájdalmasabb, gyötrelmesebb nem is lehet egy élet. Vagy meg lehet szokni? A fene tudja. Én azt tudom, hogy biztos, hogy nem tudnám megszokni, no meg nem is akarnám, változtatnék.Tökmindegy, hogy azoknál akik nem mernek, vagy nem akarnak változtatni mi a motiváció.engem biztos, hogy csak az motiválna, hogy boldog legyen az életem bármi áron. No persze, lehet, hogy azért beszélek én erről ilyen könnyedén, mert én ezt az érzést nem ismerem és a pálya széléről kiabálok. Nem tudom.
Mindenesetre nagyon jól átjött a mondanivalód.
Szeretettel gratulálok!
Évi. |
- november 04 2012 10:40:00
Kedves Varika,a dolgok néha sokkal összetettebbek és bonyolultabbak,mint ahogy gondolnánk...lehet a probléma időszakos, ami helyreáll..lehet, hogy remélünk és nem tudjuk feladni, pedig kéne...lehet a saját boldogságunk másodlagos, ha ott van a család, gyerekek, megélhetés...köszönöm, hogy olvastál,szeretettel:Emese |
- november 04 2012 10:57:37
Igen, maximálisan egyetértek Veled, hogy a dolgok néha sokkal összetettebbek, bonyolultabbak - ezért is írtam azt, hogy a pálya széléről kiabálok - igen, ezt én most így gondolom, ahogy leírtam, de biztos, hogy másképp gondolnám, ha velem történne és megannyi- általad is említett- szempontot kellene figyelembe venni. Annyi viszont bizonyos, hogy ha a családom, gyermekeim megélhetése lenne a tét, valószínű, hogy a boldogság érzése háttérbe szorulna. Az ember megalkuszik, ha a szeretteiről van szó, főleg ha lát egy kis reményt abban, hogy pozitív irányban is történhet a változás, akár! Hiszen a remény ott él szívünkben.
Köszönöm, hogy reflektáltál soraimra.
Szeretettel: Évi. |
- november 04 2012 11:07:48
Kedves Mse!
A szavaid igen is ordítanak, nem lapulnak meg a papír lapon.
Sugárzik belőlük a boldogtalanság vajúdta fájdalom.
üdv:gufi |
- november 04 2012 15:58:36
Szépen megírtad...
Szeretettel:Zsike |
- november 05 2012 09:34:42
Remekül tükrözi a lelked háborgását, és sikerült is szépen papírra vetni. Gratulálok:Gizi |
- november 05 2012 11:01:29
köszönöm,hogy olvastátok... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 06. szombat,
Norbert napja van.
Holnap Róbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
