|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
.jpg)
Ma még a szív titkon remél, szeret.
Csatázva vív galamblelkedért. Szerény
a díj; ha csókod elébe hintenéd,
legyőzné úgy a mélabús magányt...
Ripők az éj, csalfa csábító.Sivár a kép
mit neked mutat...szolga sötét,
támad, vihog. Beburkol ő, hasít csíkot,
s az ég, titkos jelbeszéd...
Csillag csihol, szeretni ma fénybe
olvad, s hintené porát feléd...
Szundít a Hold. Sovány az arc,
ha nem figyelsz, lelopja még
csillagát a vágy. Lehet talány a másik oldalon?
Ki érti meg, ha néha kiált, s magában zokog?
Csak a kutyák. Az énekük,neki olyan becses,
és vigaszt adó...Ezernyi hang, ha egybe forr,
úgy, mint acél izzik. Hevül, mintha kovács hevítené...
Olyan nehéz. Szakadj te szív, ha még remélsz.
Kinyújtanád, kezed felé. A kéz taszít, hideg, fagyos.
Kevés a tűz, mi életre keltené.
Kevély bolond! Mért lóg az orr,
mi eddig oly magasan állt?
Ma éjszaka, a világ jégbe zár,
S a lélek kinn reked. Keres, kutat
otthonra nem talál... |
|
|
- november 05 2012 20:25:09
Érzelmesen szép, keservesen otthonra vágyakozó a vége, amelyet persze nem talál a lelked. A Hold is csak szundít, szinte idilli a magányképed.
Zseniális verset írtál, sokan fognak még olvasni.
Országos siker-világsiker is lehetne... Zsolesz |
- november 06 2012 09:21:49
Nagyon tetszett! Szeretettel olvastam:Zsike |
- november 06 2012 19:08:57
Nekem is nagyon tetszett.
Oratus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 12. csütörtök,
Jónás, Renátó napja van.
Holnap Szilvia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
