|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Vörös lennék, ha ébredne a lelkem.
Izzanék, mint köveken futó láva.
Zöldellnék télből ébredő réteken,
Futva érne a perc, s nem pedig állva.
Patak bársonyos köveit koptatva,
sebesen csobognék tikkasztó nyárban.
Hó fútta tájakon vennék nyakamba,
medveszín pamutból kötött nagy sálat.
Fonnék a harmatból fonalat reggel,
füttyökkel telne nádszagú pirkadat.
Bagolynak öltöznék, ha a Hold felkel,
járnám az erdőt, míg nem jő újra Nap
De lelkem alszik, okker dunna alatt.
Szunnyad a parázs szürke hamu között.
Így telik ballagón nyár, ősz, tél, tavasz.
Lassan göröngyös új tájra költözök. |
|
|
- november 13 2012 14:46:43
Kedves Hoporty! Nagyon szép képekkel díszítette verset írtál! Zsolesz |
- november 13 2012 15:08:46
Köszönöm hozzászólásod, örülök, hogy tetszett. |
- november 13 2012 16:19:48
Szépek a képeid!
Szeretettel:Zsike |
- november 13 2012 18:02:08
Kedves Hoporty!
A költözés ráér, hiszen még sok,sok mondanivalód lehet, mit ily szépen vászonra rajzol kezed.
üdv:gufi |
- november 13 2012 19:29:46
Rendben. Meggyőztél. Maradok még, ha az Úr is úgy gondolja. Most, hogy olvasom a verset fel is vetődik bennem, hogy átírom a végét.
Köszönöm, a hozzászólásokat.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
