Halkuló patak
bennem most a szó
lassú part-mosás
csöndbe-csobbanó
hátára ül
a múltba révedõ
lustán elnyúló
tespedõ idõ
szárnyát verdesi
az elvágyás szele
meguntam itt
elmegyek vele
hajamból lengõ
vitorlát szövök
csont-csónakomon
most már eltûnök
PlasticPuppet - January 19 2008 09:19:17
Az az igazán fantasztikus, mikor [u]ilyen[/u] terjedelembe [u]ennyi [/u] képet bele lehet sûríteni, és mégsem érzi az ember, hogy annyira sûrû, hogy megcsömörlik tõle - érthetõ marad a vers. Gratulálok, nekem nagyon tetszik!
Maryam - January 19 2008 14:02:14
Érdekes, hogy pontot, vesszõt nem használsz, rabszódikusnak érzem, mégis teljes, minden benne van.
Maryam
reitinger jolan - January 19 2008 16:44:21
De jó ez a versed !!!!
Joli
mullerildiko - January 19 2008 20:59:42
Nekem is nagyon tetszett! Üdv: Ildi
marica - January 19 2008 21:44:08
Sokat mondó remek vers!
Gratulálok
Marika
cookie001 - January 20 2008 01:26:02
Holtverseny a Zárvánnyal az elsõ helyért...nálam.
denes - January 20 2008 10:22:14
Nem szeretném a többieket ismételni! Nagyon szép!
