Most egy kicsit ülj le,
Figyeld szép lelkedet.
Csitu, hallga, hallga,
beszélgess magaddal.
Arcod nap felé,
tenyered égnek,
angyalok mesélnek,
tündérek zenélnek.
Hallod, s hiheted
szavát az égnek,
Rabja leszel e szép,
igaz, égi zenének.
Látod arcod, igazit,
mit nevetett sok hamis.
Hittél már sok rosszat
magadról magad is.
Csitu, hallga, hallga,
a szív búgja, dobogja.
Beszél hozzád, hív, zörög,
utat mutat, dübörög.
Azt akarja csendesülj,
hogy léphess, most leülj.
Látod magad, magadban,
s mutasd is a világnak.
Indulj hát utadra,
csitu, hallga, hallga,
már elbírod azt is,
ha kinevet sok balga.
(Monori Andrea 2012-08-07)
|
|
