Vergődve visszhangzanak a szavak,
Mint bolydult idegszálak, bőröm alatt,
Csillagtalan az éj, sivár peremén,
színleltem a kéj örömét, a gyönyör kezén
Kínmosolyba burkolt bús derű
széttört, mint az üveg az életünk.
De még egy kicsit, még szeress,
a fájdalom kínoz, ezt te is ismered...
Nem tudom veled tartani a lépést,
kérlek,még utoljára egy ölelést!
Hadd érezzem bódító illatod,
hadd érezzem, még nő vagyok!
Hadd suttogjam el neked,s fogadd
Mert a lángoló emlékek körbe fonnak.
A magány virrad egy új napon,majd holnap ..
De ma még ölelj, szorosan zárj karodba!
hzsike - november 21 2012 20:18:43
Jaj de szép!
Ez az őszinte vágyakozás, a szerelem varázsa után.
Ha sok jót kaptunk az élettől, gazdagabb lesz az emlékezés.
Nagyon szépen megörökítetted kedves Etusom.
Szeretettel olvasom mindig a verseidet:Zsike
Fantasztikus sorok! Magával ragadó, tiszta érzések!
Szeretettel: Vali.
Dellamama - november 22 2012 06:32:45
Etusom!
Olyan fájó és mégis csodás ahogyan feltörtek versedből az érzések.
Egy nő kiáltása:
"hadd érezzem, még nő vagyok!"
Megérintett, szeretettel gratulálok: Maria
gyongyszem555 - november 22 2012 09:27:51
Etusom kedves!
Gratulálok, nagyon szép a versed!
Szeretettel olvastalak: Évi
szomorufuz - november 22 2012 19:42:20
Kedves Eta!
Megható, gyönyörű sorok.
"Nem tudom veled tartani a lépést,
kérlek,még utoljára egy ölelést!" minden szavadat visszaidézhetném. Mélyen megérintett. Szeretettel gratulálok: Szomorúfűz
fava - november 22 2012 19:57:50
Eta kedves---ez egy gyönyörű vallomás,vágyakozás....szeretettel:fava
