|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Vakon fekete ég alatt vak szemekkel
seregnyi szívszellemekkel
megdőlt pad csorba szegélyén
ülök az árva pusztán árva árnyként én.
Hol vagy? Százezredszer s még egyszer kérdezem,
s újra a kimondott szavakat mérgezem
választalan kételyekkel,
ki nem mondott félelemmel:
Hogy nem vagy. Az ég vak pázsit,
Üresen feketén ásít,
Csillagok nélkül, színtelen borul fölém,
s ülök árván a csillagtalan pusztán én.
Tovaszökik árnyékom: de én maradok,
és várok, és várok, és várok, és várok,
mert VAGY! Elrejtve bennem bizton létezel,
dobogsz szívemben és tüdőmmel lélegzel,
álmom, reményem, hitem, és csendes vigasz,
mert túl a puszta falán: létezik, s igaz. |
|
|
- november 22 2012 16:30:44
Tetszett. Sikerrel érzékeltetted a szív magányosságát, árvaságát, a kihalt érzelmeket, ürességet. |
- november 23 2012 16:53:21
Kedves Hullócsillag!
Nagyon szép versed nekem is tetszik!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
