Mikor a szívünk szeret, de az ész gyõz felettünk...
Mikor az értelem mellett hiába szeretünk...
Egyszer mégis érezni fogjuk, bár bevallani majd félünk...
Szeretnénk szeretni szívbõl igazán...ész nélkül!
CsDG - január 20 2008 00:36:05
Szia Dinus!
végre új vers! nekem tetszik, van benne igazság
csak-fater - január 20 2008 12:31:30
Ó Dinus
Az ész mindig a szív balekja
Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét
Az ész szavára fütyül a szerelem, ahová beköltözik a szerelem, onnan az ész kiköltözik
Kár, hogy nem írsz gyakrabban...
Szeretettel: Zoli
Babian - január 20 2008 17:05:25
Igen! Szívbõl igazán csak ész nélkül lehet szeretni! Az ész általában hülyeségeket kombinál. Szép sorok.Szeretettel Babian
Dinus - január 20 2008 18:29:27
Köszönöm!
Hmm az igazság mégis abban van, amit Zoli írt...az észnek néha el kell mennie...a legszebb benne, ha észre sem vesszük!
zsizsik - január 25 2008 12:31:18
Ez egy új vers számomra is Dina De igen találó és mindent megmagyarázó költemény Mintha életben is ismerõs lenne ez a szitu
Dinus - január 25 2008 22:55:42
Mert úgyis van! Igen, tudom...nálad is hasonló a helyzet!
