|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ezt a verset 1976 novemberben írtam. tehát 36 évvel ezelőtt. Kezembe került a kézirat, gondoltam érdekes lehet. Sokan gondolják azt, hogy akkor jobb volt.
Szabadság.
Hogy azt tehesd
mit elméd engedi,
vágy, mely lelkeden
ezer őstől fogva ül.
Korlátait tán régen
megláttad ott belül.
Konkolyt a búzával
keverve rostokol.
Meddő tettekért
keservesen lakol.
Míg az erős és az igaz
támolyog, támad a gaz.
Elönti rónáit temérdek
sűrű gyomként a Vétek!
Szabadság az, amely
szabaddá teszi a rosszt?
Ki régen lapulni kényszerült
elengedi a gonoszt?
Ki bűnbarlanggá alakít,
besároz szentélyeket,
bűntanyává zülleszt,
tisztes műhelyeket.
Hol régen igaz rend honolt,
a szent munka helye volt.
Ármánnyal szétver családokat
csapszékké tesz otthonokat!
Íróasztalt bordélyággyá teszi
az igazságot baksisért méri.
Boltokban árut csak felárral ad!
A száj csak szennyre, átokra fakad
Elfordul és néma az ember
szólni már régóta nem mer.!
Aki jó, félreáll csendesen,
mert szava borsó a falra,
amely onnan visszahull!
Lassan elnémul az ajka.
Szemléli sorsát csendesen,
amely őrlődik szüntelen
S a hamis kiált erősen,
hogy zeng tőle minden fül!
Higgyék, hogy ő igaz!
De rossz tervet sző belül!
Rabolni fél, csalni nem tud,
de élre tör és hópénzt alkud!
Mint ki gyeplőt jó felé von,
szekeret tör kősziklákon.
Mi kincset lát, viszi el.
Bűnéért más, igaz felel.
A serény, küzd serényen,
anyaggal birkózik napestig.
Verítéke vérére hull.
Szikrázó napok tűnnek el
visszavonhatatlanul.
Míg ő szavát meg nem szegi,
tíz helyett száz újat ad.
Addig más tíz henyél
de a jót éri vád!
Mit ez egy termel keményen
mások sokfelé elosszák!
Ki bőszen ordít, mint oroszlán,
a javát csak annak adják!
Ki tanul, értelmes elme,
éveken át sokakért rostokol!
Ki képes látni, hinni, alkotni,
a jövőt építi acélból!
Első, a legjobb, az élen a helye!
A sor végére rongyként teszik be!
Az törli rajta a lábát
aki rongyként sem illene
tenni az ő közelébe!
Mert félnek az észtől,
hogy meglát, mit titkolnak sokan
amit dugdosnak, rejtenek,
óvnak a fénytől!
mitől álmuk nyugtalan.
Ha cinkos lenni nem tud,
föléje rabtartót helyeznek,
ki az észtől fél és betart
máris nyugodtak lehetnek.
a kiút sokfelé nem mehet!
Szalmakazalban a tű!
Megtalálni nem lehet!
A szív bármilyen hű,
a lét mindenütt ugyanaz!
Így élni rém nehéz!
Vaknak tán még lehet..
A látónak vész az ész!
Ki felverekszi magát a polcra
szétosztja a lopott virágokat,
ad annak, ki kér és adhat,
ki kölcsönad hozomra,
kamatát kamatra behajtja,
kinek sógora fő helyen ül,
vagy más rokon székel felül,
nem szól, nem lát, nem fecseg,
de ártatlan arccal cseveg,
nincs benne bűntudat,
könnyen áthág szabályokat,
a sokszor eldobottakat,
az még vezethet hadat,
a répaföldeken
vagy a bánya-mélyeken!
Soknak jó így, bár nehéz,
mert fárad az ész és a kéz!
De ha a hit és a szeretet
a vezér, aki vezet
és az erkölcs megmarad:
ott elszalad a galád!
Átvészel minden vészt
az erőshitü család!
|
|
|
- november 23 2012 16:52:24
Kedves Tibor!
Nagyon jó, hogy előkerült ez a versed, ennyi év után! Mondanivalója ma is nagyon aktuális!
Gratulálok!
Szeretettel: Vali.   |
- november 25 2012 16:07:36
Kedves Tibor!
Érdemes volt elolvasni, örülök, hogy kezedbe akadt ez a régen írott versed. Egyetértek Valikával, hogy ennek mondanivalója most is nagyon aktuális! A "kiútban" egyre nehezebben reménykedhetünk!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
