Telihold a ködfátyolban /Pierrot: Telihold dalára/
1. „Emlékszem, hogy éjszaka jött” szívembe elköltözött,
rózsaszín szivárvány, Holdsugárba öltözött.
Homályos ködfoltok, a szürke éjben várják,
hogy minden ember puhaságban aludja az álmát.
Szitáló nagy felleg, harmatcseppet perget,
szívemnek halk szavát, nem értheti meg.
lángoló égbolton, ha felkel majd a nap,
madarak ezrei, lassan tovaszállnak.
Sejtelmes az éjjel, haláli a nagy csönd,
nem játszik a fénysugár, a madár most nem költ.
Hihetetlen látkép, bársonyos nagy köddel,
Felhők fölött halványan, egy csillag ragyog fel….
gufi - november 25 2012 15:51:15
Kedves Zsolesz!
Azért az lényeges, hogy a felhők felett felragyog az a csillag, ha csak hunyorogva is. Nagyon jó lett versed.
Kicsit zavarban vagyok az első sor végén:
"Szívembe elköltözött"
ez a sor talán: Szívembe beköltözött,
vagy: Szívemből elköltözött,
De az is lehet, hogy nem jól értelmezem, akkor viszont bocsánatot kérek és ne vedd akadékoskodásnak.
üdv:gufi
pircsi47 - november 25 2012 16:32:13
Zsolesz!
Jó kis verset írtál, gratulálok: Pircsi
100szorszep - november 25 2012 16:37:48
A dalban így szerepel : Emlékszem , hogy "éjszaka jött, mielőtt elköltözött"...
Ezek szerint a dal az ihlető...Értem és meg is értem, nagyon átjön a sejtelmessége. A remény csillagként ragyog!
kata
Dellamama - november 25 2012 19:35:18
Kedves Zsolesz!
Nagyon szépen írsz, ismét csodálattal olvastam versedet és hallgattam a zenét!
Tetszett és gratulálok: Dellamama
Zsolesz25 - november 25 2012 22:08:01
Köszönöm, hogy nálam jártatok, és olvastátok versem! Zsolesz
