Napkorong

Látható a remény,
Vagy csak lebeg előttem?
Hihetek benne,
Vagy a fagy elnyel mindent?
Rádnézek,
de Te csak némán figyelsz,
Megdermed bennem az érzés,
s legyilkol a félelem.

Csak játszol a szívemmel,
vagy néha még azt sem.

Csend van, néma csend.
Átláthatatlan, zord csend.
Hallom, ahogy a könnyeim
Végigfolynak arcomon,
Érzem, ahogy a sós íz
felélénkül ajkamon.
Akaratlanul születnek meg szívemból,
s ahogy ajkamhoz érnek meghalnak erőtlenül.

De akkor miért fogtad meg a kezemet?
De akkor miért az a meleg tekintet?
De akkor miért azok a sóhajok?
De akkor miért lépsz közelebb, amikor ott vagyok?
De akkor miért azok a kedves szavak?
De akkor miért van az a sok reményszínű pillanat?

Nem értelek...
Nem értek semmit...
Kérdések hada mindenhol!
Meg akarok halni,
Nélküled már nem akarom.
Belemarkolok a levegőbe,
s a maró csend szétvágja kezeim.
Imádkozom vérző ujjakkal,
de Te nem hallod meg szavaim.

Elcsuklik a hangom,
Csak belülről hallom magamat,
Szétfeszül a lelkem,
összetörik a pillanat...
A szívemben egy szilánk mély sebet ejt,
A könnyeim vérré válnak,
de Tőled még mindig nincs felelet.
Meg fogok halni,
én ezt már nem bírom Nélküled.

Hozzászólások

Zsolesz25 - november 26 2012 20:56:04
Kedves Albatrosz! Van az a szeretet, ami nélkül az ember nem tud élni. Kívánom neked, hogy újra egymásra találjatok! Zsolesz

gufi - november 27 2012 18:48:33
Kedves Albatrosz!
Fájdalmas a kitárulkozás, sok sok kérdőjel,de azért nem oly egyszerű a halál birodalmába bejutni. Azért külön meg kell szenvedni. Tehát csak maradj, ez még mindíg jobb, még ha keserű is.
üdv:gufi