|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Úgy hunyom le minden este a szemem,
hogy talán elhoznak nekem a csillagok.
S úgy ébredek fel reggelente,
hogy talán ma már bátrabb vagyok.
S amikor meglátom fátyolszínű arcodat,
talán megnyerhetem ezerszer megvívott harcomat.
De amikor belenézek tengerfény szemedbe,
a félénkség rátapad fázó lelkemre.
Némák a szavaim, csak magamban mormolom,
Nem segít senki, nem üzennek az angyalok.
Ezért várok Rád türelmetlen szívvel,
ezért akarom, hogy Te tárd ki a lelked.
De néma vagy Te is, csak rám nézel,
arcodból a szívem olvasni képtelen.
Hiszem, hogy benned is megmozdult valami,
Hiszem, hogy Te is nekem akarsz dalolni.
Vagy csak vak ez a remény?
Csak képzelem?
De akkor miért érzem úgy,
Te is a zavartsággal küzdesz mellettem?
|
|
|
- november 30 2012 19:31:58
Nem szabad kétségek között élni, rá kell kérdezni bátran, hátha az a másik is éppen arra vár! A bizonytalanságnál még akár a negatív bizonyosság is jobb.
Szeretettel:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 23. csütörtök,
Béla napja van.
Holnap György napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
