Hideg éjszaka hideg hajnala ébreszt fel.
J? megint, egy magányos, rideg reggel.
Felkelnék, hogy üdvözöljem a Napot,
de nem teszem,
mert elvette t?lem az álmot.
Az álmot, melyben újra élek,
szívem ver
s bennem a lélek Te vagy!
Átjárod testem, fogod remeg?, alaktalan kezem.
Remegek.
Az álmot, melyben N? vagyok,
s nem ?znek sötét gondolatok.
Ahol él minden pillanat,
nem fáj semmi...
nem bánt senki...
Szólj hát reggel!
Szólj hozzám!
Mindegy mit mondasz,
ha csak vádolsz az se baj!
Mond, hogy rossz vagyok, hogy vétkeztem,
hogy én rontottam el, s hogy ez az élet
mást hoz nekem, mint boldogságot.
Csak szólj!
Hová t?nt az álom?
Vagy tán olyanra vágyom ami nincs is?
Hallom már,
azt mondod, hogy tán nem is álom?
S amire én oly nagyon vágyom, bennem van?
A Nap már melegen éget,
s valahol sugara simogat Téged.
