|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Tudom bennem sok a szomorúság,
Könnyeim csak belsőmet mossák,
Vággyal, megbánással, bűntudattal tele
Éget az át nem élt ifjúságom szeme.
Már késő van.
Csillagok jőnek, mint halk madarak sorban,
Összeszorított szárnyakkal, tartózkodóan.
Kínoz az érzés.
Érthetetlen a sok találós kérdés,
Nincs válasz, az örökkévalóságba hal az érzés.
S tűnnek a végtelent sodorva,
Mintha meg sem születettek volna,
Bárcsak én is, meg sem születtem volna. |
|
|
- december 02 2012 10:23:54
UHHHH
mintha csak én írtam volna
csak te sokkal de sokkal szebben fogalmaztad meg
de hát...fel a fejjel.... |
- december 02 2012 12:51:58
Szomorúságod , könnyeid meghatóak.
Remélem nem uralkodik majd rajtad sokáig!
Szeretettel! kata |
- december 02 2012 15:39:17
Kedves Elemér!
Azt hiszem, szomorúság, bánat mindannyiunkban van.
Mikor sok a baj, a fájdalom, bizony, azt érezzük: bárcsak meg sem születtünk volna. Mégis - talán pontosan azért születtünk, hogy minden megpróbáltatáson átküzdve - emberek maradjunk.
Gratulálok szép versedhez. Szeretettel - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 26. vasárnap,
Anna, Anikó napja van.
Holnap Olga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
