|
 Vendég: 119
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elfordulok tőled, halld meg szavaim.
Nincs már benned reményem, gyakorolj valakin.
Hittem benned, reméltem...
Amit te akartál elértem.
Nem adtál cserébe semmit sem...
Dicsérsz, ha szépen nézel azt hittem.
Mindig csak elvártál, soha nem engedtél.
Mikor adnod kellett volna is elvettél.
Olykor kinyújtod a kezed és a szemed ragyog...
Azt hiszem most segítesz, de csak nevetsz egy nagyot...
Mert elhiszem, hogy jót akarsz.
Naiv vagyok s felkavarsz.
Mert hiszek még a csodákba,
Hogy jobb lesz majd nem sokára.
Aztán nem változik semmi,
Be kell ismerni:
Nem létezel, nem is voltál soha,
Csak egy reménytelen ember utolsó sóhaja. |
|
|
- december 02 2012 10:49:52
Teo!
a naivság egy erény a tied! (bár a megfogalmazása a naivság csak az emberekbe vetett hited...-gondolom)
ne add fel !
vannak még akikben nem kell csalódni s az utolsó sóhaj ....rá ér!
gratulálok versedhez
Laci |
- december 02 2012 12:10:30
Köszönöm Laci. Az emberekkel mindig naiv vagyok. ebben a versben az általunk nem befolyásolható dolgokban csalódtam egy kicsit. Igazából a mamám halálakor íródott még. De a lényeg mindig rejtve van.
Az emberekbe mindig hinni fogok |
- december 02 2012 15:11:51
Rossz csalódni, de többnyire mindig a naivak húzzák a rövidebbet...saját tapasztalat
Szép, kifejező sorok.
Szeretettel Joli |
- december 02 2012 15:21:54
Kedves Teo!
Fájóan szép! Remekül megfogalmaztad!
Szeretettel: Vali.  |
- december 03 2012 20:31:27
Köszönöm szépen a dicsérő sorokat. Nagyon jó itt köztetek
Imádok itt lenni |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
