|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elment hát, vízre szállt,
távozásához a nap adott
fénylő arany ruhát.
Rózsákkal kísérve, csendben,
birtokba vette a Dunát.
A nagy víz az otthona,
s oly szabad, mint még soha.
Látom a habokban táncolva,
karját tárva forogva, forogva,
hangosan kacagva.
Én még nem mehetek oda,
de bárhol fürdőzhetek benne,
s a nyugvó nap fényénél
csendesen merengve,
körül ölel, átfon a lelke.
A lágyan ringó arany hídon át
látom, érzem mosolyát,
hallom még néhány szavát,
ahogy mondja a világból mit lát,
s hiszi, hiteti igazát.
Itt cseng fülemben a hangja
ahogy mondja, csak mondja,
hogy baj nincs oly nagy,
az ember megoldja,
s hogy így van, egyre csak mutatja.
Őrzöm, csak őrzöm mosolyát,
hallgatnám még a hangját.
Hitét, erejét, bölcs szavát,
mit nekem adott,
viszem, s adom én is tovább.
(Monori Andrea 2012.12.02.) |
|
|
- december 03 2012 10:36:46
Nagyon szomorú vers.
Szeretettel olvastam, kis titok van benne, gyász és búcsú.
Gratulálok, szépen írtad!  |
- december 03 2012 14:35:51
Szép "rezdülések".
Szeretettel:Zsike |
- december 03 2012 17:42:59
Kedves Andrea!
Ebben a búcsúban oly fájdalmas a mondanivaló, hogy elérzékenyültem tőle. Szívesen mennék én is az öreg fólyoba, ha eljön majd az idő, de már elhatároztam, én öseim fölgyében szeretnék poraikkal egyesülni.
üdv:gufi |
- december 03 2012 22:13:51
Köszönöm soraitokat.
Szombaton temettük szeretett nagynénémet.
Tőle búcsúzom.
Andi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
