|
 Vendég: 110
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Éjjelente ott ülök ágyad szélén,
vigyázva,
a betegséget, gondot, bosszúságot,
lerázva,
remegőn, bársonyként ölellek körül,
magammal,
féltve őrizve a világ zajától,
karommal,
s közben nézlek hogy mosolyra görbül szád,
gondtalan,
hisz csöpp fekete árnyék sem zavarhat,
álmodban,
néha a csendben lopva, csókot adok,
homlokodra,
s ilyenkor a tüzes pír,a szégyen ül
az arcomra,
nem a tett miatt mit az éj adott halkan,
ábrándban,
hanem szakítható zavartalanság,
vágyában,
felkeltvén a kedvest, főbenjáró bűn
a tett,
s ezért saját magam lenyakaznám ha
lehet.
Ha kel a Nap egy pillanat alatt,
eltűnök,
hisz számomra Veled csak az éjszaka,
Örök. |
|
|
- december 03 2012 10:30:14
Az éjszaka lovagja, ki nappal eltűnik?
Tetszik a versed én olyan lovagra vágynék aki nappal is velem van.
Gratulálok, szeretettel olvastam: Maria    |
- december 03 2012 14:33:16
Gyönyörű vers! Az éjszaka elhozza az álmodozást, az álmokat, és ez jó...
Szeretettel olvastam:Zsike |
- december 03 2012 17:23:02
Kedves Laci!
Szépséges lírai költemény. Kár, hogy az éjszaka csak egy szegmense a napnak.
üdv:gufi |
- december 03 2012 19:16:37
Kedves Laci!
Nagyon szép versedhez gratulálok!
Szeretettel: Vali. |
- december 03 2012 23:29:40
Lacikám,nagyon tetszett a költeményed.Elemér |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
