Hajh gyerekek, fiúk, lányok
Hogy elszaladt az Ötven év!
Oly rövid volt, mint egy álom.
Megdolgoztunk mindenért.
Orvos, mérnök lett belõlünk
Nagy többségünk diplomás.
Dplgozik, mig karja bírja
Tanít, birál, kertet ás.
Asszony lett a sudár lányból
Már mindegyik nagymama.
Van ki elment messzi tájra
Van ki sohse jött haza.
Hány jó társunk nincs már Vélünk?
Növekedik a hiány.
Ha olvassuk a névsorunk
Ez is, az is meghalt már.
Aki itt van az meg öreg,
Õsz vagy alig van haja.
Hová lett már az az ifjú
Mindent bíró dalia?
Nagyanyók és nagyapókák
Ülnek itt a padokban,
Olyan karcsú lett midegyik,
Hogy a pad beleroppan.
De nem szapulom szeretetbõl
E díszes kompániát,
Akárhogy is akargatnám
Egysem lesz már kis diák.
Körülvesznek. Jóbarátok.
Ez nekem az örömöm.
Hogy megérhettem ezt a napot
A sorsnak megköszönöm,
És ha ad még egy pár évet
Hozzá erõt, egészséget,
Megbékélten elmegyek.
Örülök hogy láthattalak
Benneteket gyerekek!
