|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sokszor megláttam a jövőt,
Láttam a hatalmas túlerőt.
Néha lenyűgözött az ellenség varázsa,
De láttam lelkében a megbúvó erőt,
Isten erejét, ki nem harcra szánta őt.
A káprázat fátyolán át látod a világot.
Amit látsz, az csak a te világod,
Bár mélyen öröktől tudod,
Ő nyugtatná meg lázadó szíved,
Hangjával gyógyítaná lelked tüzét.
Ahogy előbújik általad, kiszakad a fájdalom.
Mint áradó folyó, mint szélben szóló szó,
Ki végtelenbe visz majd tovább,
S a karjainkba zárt múlt idő,
Mint szívünkbe zárt vallomás,
Eltörli az idő, s a káprázat fátyolát,
S megteremt minket,
Mint örök végtelent,
Hisz tudom, általad vagyok, s te általam.
Mestered vagyok, mint te a mesterem.
Életed vagyok, ahogy te vagy
Maga az élet, a létezés,
S amikor megengeded,
Az öröm sóhaját élheted meg velem,
S meglátod, ott vagyok veled,
Minden élet felett. |
|
|
- december 06 2012 09:07:08
Kedves Zsolt!
Örömmel olvastam versedet!  Gyönyörű!
Szeretettel: Vali.  |
- december 06 2012 09:14:19
szép,az utolsó versszak különösen tetszett... |
- december 06 2012 10:08:42
Nagyon szép vallaomás ez a vers...
Szeretettel:Zsike |
- december 07 2012 19:17:29
Gyönyörű. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
