El kell fogadnom azt a tényt,
hogy nem mindenben bújik meg a remény.
Ezt a csatát könnyen feladták, én viszont harcoltam volna tovább.
Az ellenfél igencsak gyáva volt,
És nem járta át a testét a harciszellem, pedig erõteljesen bíztam ebben.
Nem volt világraszóló véres lakoma,
Az aranyserlegekbõl sem folyt ama mennyei manna,
Mit szerettem volna.
Hát nem tudtam igazán legyõzni mézédes vérébõl inni,
Ami maga lett volna a boldogság és megüdvözülés illata.
Vágytam arra, hogy legyõzhessem,
Pedig már azt állította, hogy egyetlen íjam lövésével megsebeztem.
De ezek után nem harcolt tovább, csak elkullogott.
Mily dicsõítõ volt és méltó ellenség sarja kit a szívem máig szeretne.
Azonban tovább kell állnom, õ már nem lehet az én zsákmányom.
Bár többnek látszott, mint egy elejtett megszelídíthetetlen vad.
Annál sokkal többre hivatott, azonban õ elment a sebeit gyógyítgatni.
Én azóta is lesben állok, attól tartok mindhiába.
Ez a különleges áldozat nem akarja,
hogy utolérje a szerelem kárhozatja.
