|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Elveszve a sötétségben, egy jelet remélni,
Hogy egy hang, egy szó, eltudjon hozzád érni.
Csak fájdalmasan nyöszörgő csend van helyette,
Nem hallod vérző sikoltásom, bár szívem remélte.
Reménykedést az ember abba, soha nem hagy.
Kell, szükségem van rá, tudjam hol, merre vagy!
Kell, muszáj, tudjam, hogy vagy, mi történik veled!
Hisz az igazság, felmenti lelkem! Benne, gyémánt a Te neved!
Elveszve, zúgó fejjel, ködös sötétségben az utat keresni,
Miközben halódó szív szól, ölelni akarlak és soha el nem engedni.
Vicsorgó gyötrelmek közt élek, Te remélem, a mennyben érzed magad,
Társul, nálamnál jobb szív és lélek kényeztet, s huzamosan marad. |
|
|
- december 06 2012 08:41:43
Úgy érzed elvesztél és ezt az érzést csodálatos versedben írtad ki magadból.
Ne hagyd magad a "vicsorgó gyötrelmek"-től kínozni.
Szeretettel olvastam versedet, gratulálok: Dellamama    |
- december 06 2012 09:00:35
Kedves Zoli!
Találd meg az utadat!  Nem vagy egy elveszett ember, bízz önmagadban!
Gyönyörű verseket írsz!
Szeretettel: Vali. |
- december 06 2012 09:17:59
olyan fájdalmasan szép... |
- december 06 2012 10:02:43
A remény soha nem hagyhat el bennünket...
Szeretettel olvastam szomorkásan szép versedet kedves Zoli.
Zsike |
- december 06 2012 10:26:02
Szomorú és gyönyörű. Ennél több nem kell, hogy én rajongjak egy versért. |
- december 06 2012 22:12:08
Ha így tudsz szeretni, el is tudod engedni..
Ő jobban örül, ha élsz! kata |
- december 06 2012 23:13:03
Mily igazad van!
"Reménykedést az ember abba, soha nem hagy."
Átéreztem gyönyörű soraidat... |
- december 06 2012 23:23:28
Köszönöm a látogatásotokat és a véleményezéseteket |
- december 07 2012 19:21:45
Szomorúan szép, őszinte írás. Gratulálok.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
