Eső és könnyek, bánatos arcomon,
lefolynak szívemről, egy szomorú napon.
Ragyogás a napban, könnyeső a szélben,
zúgó harangok közt, álmodom a mélyben.
Szitáló harmatcsepp, hajnalban oly tiszta,
dérré fagyott minden, a rideg-fagyos tájba.
Átázott a fakó, hideg jégcsap csúcsa,
szerelmet a gyertya, forró lángja adja.
Dellamama - december 06 2012 08:38:13
Nagyon szomorú, de csodálatos ez a versed!
"a lelkem könnyei most jéggé fagynak, szépen."- ez a sorod különösen nagyon meghatott.
Szeretettel olvastam és gratulálok: Dellamama
mse - december 06 2012 09:20:11
szép és szomorú...
Radmila - december 06 2012 09:40:17
Szeretettel gratulálok: Radmila
hzsike - december 06 2012 09:59:41
Szeretettel olvastam szép soraidat kedves Zsolesz.
Zsike
Zsolesz25 - december 06 2012 19:50:55
Kedves Mária, Vali, Mse, Mila, Zsike! Örülök, hogy ismételten meglátogattatok. Zsolesz
szomorufuz - december 07 2012 19:02:43
Kedves Zsolesz!
Lelkünk bánatos könnyei megdermednek, de a szeretet - egy új remény mindezt felolvasztja.
Csodaszép versedhez gratulálok - és a csodálatos zenével együtt /szép emlék nekem/ szemembe könnyeket csalt. Szeretettel - Szomorúfűz
