Akit lámpásnak rendelt a Teremtő, az világítson.
Te azért születtél, hogy nyugalmat, erőt, szeretetet
adj a hozzád tartozók életébe.
Ez a Te csodád, a Te érintésed, a Te köszöntésed.
A végtelen útján vezetsz, gondolataidból szavakat rajzolsz.
A szívünkben hordott sebeket az idő elhalványítja.
Harcolunk elszántan életünkért,
olykor tele fájdalommal lépünk ösvényünkre,
sodródva a széllel.
Fáradtan kelünk, fáradtan fekszünk,
míg gyertyafényünk ellobban az örökkévalóságba.
Fáj minden, amire emlékezni kell.
vali75 - december 07 2012 19:14:05
Kedves Szomorúfűz!
Fájdalmasan szép versedhez gratulálok!
Szeretettel: Vali.
szomorufuz - december 07 2012 19:22:05
Valika drága!
Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel láttalak - Szomorúfűz
gufi - december 07 2012 19:38:32
Kedves Szomorúfűz!
A gyertyák fényei fájdalomtól imbolyognak mind addig, míg csonkig nem égnek. Szívbemarkoló versed tükröt állít ennek a fénynek.
üdv:gufi
szomorufuz - december 07 2012 19:52:03
Kedves Gufi!
Köszönöm, hogy olvastad versemet.
Szeretettel láttalak: Szomorúfűz
100szorszep - december 07 2012 20:37:23
Fájdalmas szép a dalod...
de mindig ez az, ami szül!
Mert a gyönyör az , elvetél..
kata
szomorufuz - december 09 2012 20:00:30
Drága Sárika!
Számomra az is nagy öröm, ha látlak a Napkorongon, mert akkor remény tölt el, hogy jobban vagy. Kívánok sok erőt a télhez és reményt, az új tavaszhoz - jobb egészségben .
Ölellek nagyon sok szeretettel - Szomorúfűz
