Álmodtalak szívvel, napsugár ébredt fel.
halvány barna hajad, rózsát nyitott fénnyel.
Sárga színe izzott, a sötét színű copfon,
elkísérte lelked, a tündöklő oltalom.
Kerestelek téged, a fák már égig érnek,
zöldellő liánok, a fák között remélnek.
Gyönyörű szép gyémánt, a Holdnak minden fénye,
esőjét oly lassan, pergeti a szívre.
Málló törmelékben, térdig érő sárban,
nem leli őrlángját, a rózsás hajú lányban.
Szívének szerelmét, a húrjai csitítják,
álmában rátalál, s övé lesz a virág.
Zsolesz25 - december 08 2012 07:45:24
Kedves Helen! Örülök, hogy tetszett, szeretettel láttalak újra!
Dellamama - december 08 2012 08:45:43
Kedves Zsolesz!
Álmaidban keresed a lányt, ott talán már rátaláltál,de most már keresd a valóságban!
Nagyon szép a versed nekem tetszik, ezért is gratulálok: Dellamama
Zsolesz25 - december 08 2012 09:19:32
Kedves Mária! Keresem én a valóságban is! Tegnap, vagy 15 lányt szólítottam meg a Westendben és a Mamutban, KÉT lánnyal sikerült többet beszélnem, de egyikük se adta meg a telszámát. A tegnapi nap rávilágított arra, hogy mennyire jó barátaim vannak, akik még a csajozásban is segítenek, de még velük se sikerült. Viszont érzem, nagyon közel van a lány hozzám, tegnap is volt olyan, pl a Samsung hostess lánya, akit a szünetében szólítottam meg. Olyan kedves szépség volt... De mennie kellett vissza dolgozni sajnos, számcserére nem kerülhetett sor.
Hiszem, hogy hamarosan megtalálom a lányt, aki még csak az álmaimban él...
Zsolesz
