Napkorong

Perzselő hideg éjszakámon, Te voltál a tűz,
Ki forró, édes, óhajtott csókot számra fűz,
Szomjúságomban pezsdítő, friss üdítő italom,
Bajomban támogató, féltőn védő, s a vigalom,
Zavaros, sötét világomban édeni zöld sziget,
Nagyvásári zsibongásban egy nyugodt szeglet,
Fodra lelkemnek, káprázatos fénye szememnek,
Beteljesülése álmodozásnak, képzelt szerelemnek.

S lettem lámpás, a fényét vesztő, kormos üveggel,
Ócska ruhában, elhagyottan sétáló, lyukas süveggel,
Tömött szirmokkal teli, bólogató, virágnélküli szár,
Sárból gyúrt, büszkeségét vesztő viharvert, ósdi vár,
Ázó, fázó, repülni vágyakozó, törött szárnyú madár,
Ugar, dudvával, gyomnövénnyel benőtt, széles határ,
Megvakított világosságban botorkáló, a reménytelen,
Madárijesztő, viselt ruhája, tépett kalapja igénytelen.

Kérlek, bocsáss meg! Tudom, hogy túl sokat kérek.
Azt hittem, fényes serpenyőben, boldogságot mérek.
Tudom, másnak szól süppedős, tündérzenéje szívednek,
Hogy már más, faágon ülő madár éneke szebb fülednek.
Csakhogy életünk, sorsunk, biztosra semmit sem garantál,
Ám, ha leszel árva madár, szomorúan egyedül maradnál,
Gondolj a lámásodra, dörzsöld meg, hogy két kezed foghassam,
Könnyed felitassam, szíved-lelked, Napfényben forgassam.

Hozzászólások

Teo - december 08 2012 19:42:16
Ámulok. A szóhasználat, a rímek...
Az érzés, amit leír...
Csodálatos dolog tudni, hogy ilyet is lehet alkotni.
Gratulálok. Gyönyörű.

Rezduleseim - december 08 2012 20:31:18
Zoli!

Ez gyönyörű!
Csak ülök, és bénultan olvasom.
Olyan ismerős érzések...

Andi

Ariadne - december 08 2012 21:00:40
Ó kedves Fater!
Egy ilyen lámpás nálam is elkelne...
Nagyon tetszett versed!

csak-fater - december 09 2012 09:28:58
Köszönöm szépen nektek, hogy olvastatok

gufi - december 09 2012 10:47:47
Kedves Csak-Fater!
A múzsa nem engedi el kezed, válladra ül és vezérli elmédet.
Csodálatosan tudod kifejezésre juttatni az érzéseidet.
üdv:gufi