|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Pusztító, szomorú hangulat ünnepel,
Hogy a bánat és a komorság soha nem tűnnek el.
Hullámzik a kedvem, mint egykor áttetsző tenger moraja,
Kiürül a lelkem, mit rég egyedül ülő ember pohara.
Csak azt a fényt látom e sötétség oromán,
Hogy tudom... valaki gondol rám. |
|
|
- december 09 2012 11:23:24
Pár soros,tömör és belülről belülre dübörög..
Számomra fantasztikus élmény volt olvasni, és vége is nagyon ütős..
"Csak azt a fényt látom e sötétség oromán,
Hogy tudom... valaki gondol rám." |
- december 09 2012 17:59:10
Kedves Tomi!
Szomorú hangulatodból ébredező fényként felragyog Ő, aki gondol rád! Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Vali.   ) |
- december 09 2012 18:56:41
Nagyon szép hasonlatok.
A hangulatot átadja teljesen.
Csak lásd mindig a fényt! A legmélyebb gödörből is. |
- december 09 2012 19:14:50
Kedves Tomi!
Szomorú versed hangulata átjött.
Gratulálok írásodhoz: Maria |
- december 10 2012 18:09:39
Olykor csak, az, az apró kis fénysugár élteti az embert kedves Teo.
Szeretettel:Zsike |
- január 27 2013 11:43:22
Ha csak egy valaki is van, aki gondol ránk, akkor már nem vagyunk egyedül... H. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 02. szerda,
Rebeka napja van.
Holnap Hilda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
