|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem tudom mit is mondhatnék.
Elvagyok veszve teljesen,
saját véres mocskomat törölgetem.
El akarom tüntetni mit hátrahagyhatok,
soha nem éltem még meg ilyen gyalázatot.
A nyomok mik talán soha el nem tűnnek
valójában már nem is érdekelnek.
Ebben a világban nem érdemes érezni,
egyszerűen érzéketlennek kell lenni.
Nincs szükségem az érzelmekre
ám ezek nélkül nem lennék senki se,
csak egy robot ki a betanult szöveget olvasgatja,
és mindig ugyanazt hajtogatja és cselekszi.
Már bő egy év telt el,
de a bánatomat semmi sem űzi el.
Veszett vad lettem,
ki habzó szájjal fékezhetetlenül mindenkinek nekimenne,
csakhogy ne kelljen éreznie.
Ám mindhiába az emlékek,
bár örökre eltűnnének
s nem égtek volna bele a tudatomba,
mik lejátszódnak néha halomba,
olykor pedig békén hagynak
majd újra játszi könnyedséggel bolonddá avatnak.
Fogalmam sincs hogyan születhettek meg,
noha tudom jól hogy ők belőlem élnek.
Tűnjetek el örökre,
soha többé ne lássalak benneteket,
elegem van belőletek.
De ők nem hallgatnak a szép szóra,
újfent régi emléket keresnek elő,
elszántan vigyorognak a fájdalmamon
de én ezt ki nem mutatom.
Igenis én megmutatom,
hogy tudok én is erős lenni,
bár könnyebb gyengének látszani.
Legyőzöm őket,
láthatatlan kardommal szelem ketté
nem létező árnytestüket.
Győzelmemet pár napig élvezhetem csak ki,
míg nem jön egy újabb valami vagy valaki
és újra kezdődik a harc,
vele a siker avagy a kudarc. |
|
|
- december 12 2012 22:11:24
SZia!
Remélem nem ért túl nagy csalódás. De, hogy általa nagyon nagyot alkottál, az száz százalék 
Igazán szép a versed  |
- december 13 2012 19:08:40
Kedves Teo!
Köszönöm hozzászólásodat!Örülök hogy tetszett a versem!
Üdv.:Eve |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
