|
 Vendég: 123
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Zubog a víz, s a szív dala szárnyra szökken,
hogy megélje azt, ami madarak dalából
lelkébe röppen, s örök örömfényt fakaszt.
Reccsen az ág, s a fa karja öröme, zöldellő
levelek élete, örömének magzata éltető csodája
földnek, vérnek, csontnak, égnek,
minden világok eltűnő, s ébredő hajnala.
Roppan a kő, s értelme nem fél, mint fél elme,
csak csattan, vagy csobban, ha szél nyerge viszi útra,
s szétrobban, ha az élet úgy kívánja,
s mikor eljön az ember, hogy megcsodálja,
gyémánt lesz ő, mint az is, aki csodálja. |
|
|
- december 13 2012 16:46:45
Kedves Szukicszs!
Igen, az élet, a természet, maga a csoda. Versedben szépen megfogalmaztad.
üdv:gufi |
- december 13 2012 16:50:13
Kedves Zsolt!
Szépséges versedhez gratulálok!
Szeretettel: Vali.   |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
