Mindennap veled ébredek,
És veled is fekszem le.
Sohasem veszlek észre.
Olykor hirtelen rám törsz,
És nem tudom, mit is tehetnék ellened.
A részemmé váltál,
És gyökeresen megváltoztattál.
Elõször nem is éreztelek
De mély gyökeret vertél bennem.
Most már nem akarsz tõlem elválni,
És a szívemhez nõttél.
Bár harcolok ellened,
Tudom jól, hiába is teszem
Ez ellen nincs ellenszer.
A lelkem egy másik lélekre vágyik,
Te pedig megakadályozol ebben.
Mindig közbeszólsz
És így élünk mi édes kettesben.
A magány és én.
denes - január 21 2008 13:11:09
Na, gyorsan el kell hessegetni azt a magányt, nincs ott annak semmi keresni valója.Szépen elbeszélgettél vele, most már mehet.
mullerildiko - január 22 2008 10:10:57
Kívánom néked, hogy sikerüljön, néha a magány is építi lelkünket, de rombólni ne hagyjuk Szeretettel: Ildi
