Mákszem vagy itt a Földön,
S a lenge szél messzire vihet,
Lebegsz ég és föld között,
S ami közte van az a hited.
Ha ez nincs léted céltalan
Bolyong, csak körbe-körbe száll,
Tested csírája termõtalajban
Megtapadva, jó földre, csak erre vár.
Csilloghatsz fent-lent, fényben,
Varázsolsz néma lelkeket,
Forogsz körbe, forgószélben,
Szeretve apró perceket.
S amin ma csak nevetsz, nem hiszed
E körforgást mi létezik,
Szeresd, becsüld e földi léted,
Mely felemel, s az életen körbe visz.
cookie001 - január 21 2008 22:47:39
Mennyire így van ez!
mullerildiko - január 22 2008 09:26:56
Nagyon jól megírtad Üdv: Ildi
szoszircsi - február 02 2008 22:15:12
Súlyos útravaló...nekem az a különös benne,hogy érzelmeid gyermeked felé teljesen rejtve maradt,...szellemi-tarisznya,jól megpakolva...nálam ebbõl-következik,hogy "azt" a batyut is meg tudnád rakni,de valamiért -ebben a versben - jó mélyre elrejtetted...merd kimondani ezeket!!Õszinte szívvel gratulálok-szosz
